66. „Ez az enyém!” – Miért olyan nehéz osztozkodni?

„Add oda!” – vajon tényleg ilyen egyszerű lenne?

Egy kisgyerek számára az osztozkodás sokkal összetettebb helyzet annál, mint hogy odaadja-e a játékát. Mit jelent számára az, hogy valami az övé? Mikor alakul ki a tulajdon fogalma? Mit tud az igazságosságról és a másik szempontjának figyelembevételéről?

Ebben az epizódban hangosan gondolkodom a birtoklásról, a testvérkonfliktusokról, az életkori sajátosságokról és arról is, hogy mikor várható el egy gyerektől az osztozkodás. Szóba kerülnek a személyes, „tabutárgyak", a csere és a felváltva használás, valamint az is, hogy miért nem érdemes mindenből rögtön kettőt venni a testvérek esetében.

Megnézzük azt is, mi köze a késleltetett jutalmazásnak az osztozkodáshoz, és miért lehet egy kisgyereknek valódi kihívás egyszerűen csak várni a sorára.

És talán a legfontosabb kérdés: mit tehetünk szülőként, amikor kitör a vita?

Mikor avatkozzunk be? Mikor engedjük, hogy a gyerekek maguk próbálják rendezni a helyzetet? Hogyan lehet úgy jelen lenni a konfliktusban, hogy közben ne váljunk bíróvá?

Mert az osztozkodás is összetett készség, hatással van rá a kapcsolódás megélése, az önszabályozás, a frusztráció elviselése és annak megtapasztalása is irtó sokat adhat, hogy „anya itt van velem, amíg várnom kell.”