92 éves Nagyikámmal beszélgetek

Hey! I'd love to hear your thoughts, send me a voice note.

Baloghné Kovács Judit 1934-ben született, Hajdúböszörményben nevelkedett, majd 70 évig élt Debrecenben. Most Budapesten lakik egy szép otthonban a régi lakása bútorai között, amit nagyon szeret. Gyerekkorában megélte a háborút, tinikorában pedig megismerte a nagypapámat, Balogh Imrét. Egyetemre ment volna matematikát tanulni - ez végül nem jött össze, de nem is bánja. Imre (aki Budapestről a gépészmérnök szakról járt haza a vizsgaidőszakokban) tanította meg a műszaki rajzolásra, majd mindketten a Magyar Gördülőcsapágy Műveknél helyzekedtek el és a házasságuk alatt együtt dolgoztak itt végig. Két gyerekük született: az apukám, (szintén) Imre, és a nagynéném, (szintén) Judit, majd jöttek az unokák, dédunokák is, akiknek mind nagyon örül. Az én Nagyim különleges ember a családunkban. A megtestesült higgadtság, gondoskodás, figyelem és kedves szeretet minden családtag és ismerős felé. Az élet örömei mellett megtapasztalt nélkülözést, gyászt, betegséget, de sosem panaszkodott és ma sem teszi. 92 éves lett idén, és nagyon örülök, hogy beszélgethettem vele az életéről.