EDM: Tunyogi Gábor: „Meg kell élni a sikereket, mert hiányérzetem lesz”

Tunyogi Gábor, ismertebb nevén DJ plastiC, majdnem negyven évet dolgozott a magyar klubéletben és az elektronikus zenei szcénában: a rendszerváltás előtti vidéki diszkóktól a legendás budapesti Highlife pultján át egészen a székesfehérvári Bahnhof és a mai napig működő Albabár történetéig. A Backstage Podcast új adásában végigjártuk vele a magyar klubkultúra aranykorát, és őszintén beszélgettünk arról is, szerinte miért haldoklik ma az EDM-szcéna Magyarországon.

Gábor 1988-ban vizsgázott le DJ-nek egy olyan rendszerben, ahol évente kellett újra vizsgázni, és csak egy ideiglenes engedéllyel indulhatott el a falvakba zenélni. Innen jutott el a 90-es évek elején a Highlife-ba, ahol a legendás klubvezető, Klivinyi Zoltán mellett tanulta meg a szakmát. Elmeséli, hogyan robbant be a Corona Freedom of the Night című száma egy este alatt, milyen volt tíz órától reggelig zenélni felváltás nélkül, és miért nem hallgatta meg soha előre a lemezeket, amiket vásárolt.

„Ha valakiben benne van a tűz, a tehetség és a lendület, és jó csinálja, és megfogja a közönséget, akkor zenélek.”

Azt is megtudjuk, hogyan csöppent bele egy Felső-Tárkányi diszkótáborba, ahol a végén kiderült, hogy nem is DJ-vizsgáról, hanem egy váratlan bemutatkozó fordulóról volt szó – és pont ez indította el a hivatalos karrierjét. A beszélgetés kitér a Highlife hirtelen bukására is – pont akkor, amikor Gábor 30 évesen be akarta fejezni a diszkózást –, majd a belgiumi kitérőre, ahol előítéletekkel kellett szembenéznie, mielőtt elfogadták. Hazatérve 2004-ben nyitotta meg a székesfehérvári Bahnhofot, amely hét éven át hétvégente 1200–1500 embert vonzott, mielőtt egy új bérlő 2011-ben átvette a helyet, amely ma Fezen néven működik.

„Nem olvasom el a lemezborítót, nem nézem meg, hogy ki az előadó.”

2017 óta az Albabárt viszi, amely 1977 óta, folyamatosan ugyanazon a néven üzemel, így Magyarország legrégebb óta futó klubjának számít: jövőre lesz ötven éves. Gábor elárulja, hogy egy nagy jubileumi buli után szeretné átadni a stafétát egy fiatalabb DJ-nek. A beszélgetés második felében szó esik arról is, miért gondolja úgy, hogy a magyar klubélet ma valóban haldoklik: a COVID alatti bezárásoktól kezdve az ingyenes, önkormányzati finanszírozású úgynevezett "hacacáré" rendezvényeken át egészen addig, hogy a rendezvényszervező ügynökségek kizárólagos szerződésekkel szinte ellehetetlenítik a klubok fellépőválasztását. Szó esik a hiányzó szakmai összefogásról, a kommunikáció hiányáról a szereplők között, és arról a régi, mára eltűnt szabályról is, amely 60 kilométeres körzetben korlátozta, hogy egy előadó milyen gyakran léphet fel, ezzel megvédve a zenei kínálat frissességét.

A beszélgetés végén szóba kerül a social media és a dopaminfüggőség hatása is a mai klubkultúrára, illetve az, hogy Gábor szerint mikor és hogyan térhetnek vissza az emberek a valódi közösségi élményekhez.

„Ha újra divat lesz beszélgetni, ismerkedni, társaságot keresni, akkor le fognak menni a klubokba a zenét hallgatni.”

Ha érdekel a magyar EDM-szcéna története, a klubkultúra aranykora és annak mai válsága, ezt a beszélgetést nem hagyhatod ki.