71. adás: Víz, ami nincs

  Az idei második hőkupola utolsó napján a víz volt a témánk.   A víz, ami nincs, a víz, ami volt, a víz, ami remélhetőleg még lesz.   A témát három, teljesen különböző és ritkábban megszólított aspektusból közelítettük meg, ránézünk a vízre innovációs és társadalmasító szemmel, vízőrző szemmel és történész szemmel is.   Eképesztő karriert befutó szakemberek fogadták el a meghívásunkat, én is csak pislogok.   Az első szempárt  Molnar Kata hozta, ő vízdiplomata, a WaterLab nevű társadalmi innovációs platform alapítója.   A Jordán és a Nílus folyók vízdiplomáciai és nemzetbiztonsági tárgyalásain vett részt, nemzetközi víz- és klímapolitikai koalíciót koordinált, dolgozott aszálykrízis sújtotta térségekben, vízkockázati modszertant fejlesztett, olyan, zöld pénzügyi eszközökön dolgozott, amelyek a ökoszisztémák pusztulásából fakadó gazdasági kockázatok kezelését szolgálják.   A másádik szempár Réder Ferencé volt, ő vegyészmérnök, okleveles biológusmérnök, az NKE fejlesztéspolitikai szaktanácsadója. Természetmegőrzéssel, vízvédelemmel foglalkozik, az EU Víz Keretirányelv a szakterülete.   Jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Központ, Környezeti és Energiahatékonysági Fejlesztési Programok Irányító Hatóságán dolgozik, hivatalos munkája mellett pedig kiemelt szerepet tulajdonít a civil szervezetekkel való együttműködésnek, többek között a  VízŐrző Mozgalom , a Vízválasztó és a Víz Koalíció aktív tagja, a Patakrevitalizáció oldal szerkesztője, a HódHívők társaságának tagja.   A harmadik szempár Vadas Andrásé volt, ő környezettörténettel foglalkozik, azon belül is a vízhasználat történetével a középkortól egészen a 19. századig bezárólag.   Az ELTE-n tanít és közben Budapest környezettörténetével és egy, a Duna iparosodástörténetével foglalkozó kutatócsoport munkájában is részt vesz.   Elképesztően izgalmas és fontos szakemberek ők, a téma pedig nem is lehetne aktuálisabb, fenyegetőbb és ijesztőbb.   -----------   A beszélgetésben elhangzott néhány honlap és könyv, ezek az alábbiak voltak:  

<li