MAGYARORSZÁG A SZELLEMVILÁG RABSÁGÁBAN

Magyarországot olyan láthatatlan hatalmasságok uralják, amelyek jelen vannak az élet minden területén a közoktatástól kezdve a szórakoztató iparon, a vallásokon és a politikán keresztül a közgazdaságig.

NOÉ BÁRKÁJÁNAK JELENTÉSE

Régen az állatok által tanította Isten az egyszerű embereket anélkül, hogy ők tudtak volna arról.

Mivel gazdálkodtak, szántottak, vetettek, arattak, állatokat tenyésztettek, körül voltak véve az élő világgal, ami állandóan formálta az ő lelküket anélkül, hogy tudták volna. (Rm 1:20)

Ezek a lelki szegények, akiket az Úristen könnyen meg tudott szabadítani a rothadó test börtönéből. Az ilyenek életük végén nem meghaltak, hanem megboldogultak.

Noé bárkája = Noé szíve = Noé lelke. 

A bárkában lévő tiszta és tisztátalan állatok = a szívben lévő tiszta és tisztátalan jellemek. 

Az állatok, a természet, az élő világ a szívben lévő tiszta és tisztátalan jellemeket tükrözték vissza az embernek, amelyek által állandóan formálódott az ő lelke. 

Tisztátalan állatok: 

A disznó, amely szeret a mocsokban hemperegni, megeszik mindent, amit eléje tesznek, nem válogat ehető és ehetetlen között. A kutya, amely parázna, visszamegy a hányásához, és felnyalja azt. Az egér, amely mindent megrág, de semmit sem fogyaszt el: a szalonnát, a sajtot, a fát, a falat, a szappant. A ló, amely erős és önfejű: a saját értelmében és erejében bízik. Ezért van szükség kantárra, ostorra, zablára. A macska, amely hízeleg, simul és dörgölőzik, hogy elérje, amit akar. A tetű, és a bolha, amely élősködő, vérszívó stb. 

Tiszta állat a bárány, amely szelíd, és alázatos. Félénk: nem barátkozik idegenekkel, csak a gazdájában bízik. Nem fogyaszt tisztátalan táplálékot. Ha a széna lehull a jászol elé, már nem eszi meg. Négy része van a gyomrának. Amit lenyel, később visszaöklendezi, újból megrágja, és jól megemészti. 

Ugyanez lenne az ember dolga, aki ragaszkodik Teremtőjéhez és az Ő szavához. 

Ne legyen mindenevő, mint a disznó, ne egye meg a mocskot, amit a szemei elé tesz a világ a testi emberek által és a képernyőkön keresztül. Ne nyalja vissza a régi dolgokat, bűnöket, mint a kutya, amely kiokádja a rossz táplálékot, majd újból megeszi azt, amely szereti a paráznaságot, egyfolytában közösülne. Ne bízzon a saját értelmében és a saját erejében, mint a ló, hanem a gazdája, az Úr akaratát keresse, mint a szelíd bárány. Ne rágcsáljon meg minden hazug emberi gondolatot, mint az egerek, hanem ragaszkodjon Isten szavához, és azt forgassa magában, mint a bárányok, mert Isten szava egészség és élet, az emberek szava pedig betegség és halál. 

Régen ezekkel a külső képekkel formálta Isten az embereket anélkül, hogy ők tudták volna. Ez volt az állatok szerepe Isten tervében, és nem az, hogy megegyük őket. Épp ezért az ember nem húsevésre lett teremtve, hanem növény- és gyümölcsevésre. Csak később, az elbukás, a bűnbeesés után kezdte enni a húst. 

Az állatok tehát állapotok, álló képek, tulajdonságok és jellemek az ember szívében, amelyek kívül megnyilvánulnak, testet öltenek annak okáért, hogy minket szembesítsenek, tanítsanak, és formáljanak.  

Na de hol van ma az élő világ, hol vannak ma az állatok? A fagyasztóban. 

Mi veszi körül a modern embert az állatok és az élő világ helyett? Az istentelen emberek által épített mesterséges világ, Isten szava helyett a mesterséges intelligencia, a technika, a beton, a számítógépek, a televíziók és a telefonok élettelen világa, amely eltorzítja, élettelenné teszik az emberek lelkét. Tehát a modern ember számára az élő világ képei lecserélődtek a mesterségesen létrehozott, élettelen világ képeire, amelyek nem az életet közvetítik az emberek irányába, hanem a halált. 

Így talán érthetőbb, miért mondja Isten a modern embernek, hogy ismerje meg a próféták, az apostolok és az Úr Jézus szavait. És azt forgassa magába, mint a bárány, amely csak tiszta táplálékot fogyaszt, és azt jól megemészti. Így szól a legelső zsoltár: 

Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész. Zsolt 1:1-6 

Így talán az is érthetőbb, hogy miért ad Isten álmokat (Jób 33) és megértéseket, és miért kéri, hogy az Ő szaváról elmélkedjünk, és beszéljünk embertársainkkal (Zsolt 1). 

A modern ember elpusztította az élő világot, körülvette magát betonnal, vassal, műanyaggal, a saját keze által készített élettelen dolgokkal, amelyek eltorzítják, és élettelenné teszik az ő lelkét. Ezért mondja a Zsoltár:

...pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi. Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök! Zsolt 115:3-8

Magyarul Az élettelen dolgok, amiket mi készítettünk, élettelenné tesznek minket, kiszívják belőlünk az életet. Így torzul el, így szenved kárt a lélek. Ezért hív Isten, hogy ismerjük meg az Ő szavát, és kívánjuk, hogy az tisztítsa meg a lelkünket. Más szóval: ismerjük meg a tökéletes bárányt, hogy ő formálja át, és tisztítsa meg a mi értelmünket. Ezért mondja, hogy kérjünk Szent Lelket, aki szembesít a bennünk lévő tisztátalan állatokkal, jellemekkel, kiveszi azokat belőlünk, és megszüli bennünk a tiszta, szelíd, alázatos bárányt, a krisztusi lelket