A főnixkísérlet – Hivatásvesztés és újrakezdés

Életünk során számos esetben és módon élhetünk meg veszteséget, amit a gyászmunka hasonló mechanizmusai kísérnek, miközben minden gyász egyedi is.
Minden veszteségfeldogozásban sokféle érzelem jelenik meg, amelyek között sok hasonló van a haláleseti gyászhoz.
A hivatásvesztést követő gyász – például a pályát elhagyni kénytelen számos hazai pedagógus esetében, akik jelentős részének mostanság telik le a gyászév – sok mindenben hasonló, de vannak különbségek is.
Vajon mit veszít el a hivatásával együtt az ember (talán egyfajta hitet; annak a tudatát, hogy értéket teremt; a jövőbeli terveinek egy jelentős részét, illetve ami lehetett volna)?
A hivatásvesztést kísérő érzések között megjelenhet az önvád és a környezettől jövő hibáztatás is, gyászolni pedig nem igazán van idő, hiszen az embernek újra „ki kell találnia magát”, meg kell élnie a piacon.
Ahhoz, hogy új munkát, új szerepeket tudjon találni, aktivizálnia kell a benne rejlő erőforrásokat, vagyis ez a veszteségfeldolgozás a hamvaiból feléledő főnixmadárhoz teszi hasonlóvá a veszteséget elszenvedőt. 

Beszélgetőtársunk: Berta Bea (tanár, irodalomterapeuta), a Magyar Irodalomterápiás Társaság tagja, a "Tükör a szöveg – Berta Beáta irodalomterapeuta" Facebook- és Instagram-oldalak gazdája.

A Beának készített kép alkotója: Ryan Flóra