Simonyifalva sokoldalú művésze – Brittich Erzsébet

Gyerekkorában érdekelte az irodalom és a rajz, szépérzékét afelmenőitől örökölte, a tanítást pedig hivatásának tekintette Brittich Erzsébet. A képzőművészet melletti elköteleződéshez végül egy személyes trauma adta a végső lökést, és az alkotást nemcsak kifejezési formának tekintette, hanem terápiaként is szolgált. Legyen szó linóleummetszetről, faragásról, bronzmunkáról, versről vagy prózáról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő egykori faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, a mindennapi életben irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélő falusfelek közösségi traumája. Az Arad megyei Simonyifalva, a szűkebb tájegység és a tágabb régió iránt érzett szeretete, hűsége, jobbító szándékú aggodalma vezérli munkásságában Brittich Erzsébetet, akivel a képzőművészetről, írásról, a gyerekkori indíttatásról beszélgetett Pataky Lehel Zsolt.