Vizet pótlok, de mihez? Vizet a tájba, de hogyan?

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy világunkat körforgásokés kölcsönhatások jellemzik.Nem megerőszakolni kell a tájat, hanem együtt élni vele.  

Eddig példátlan összefogás született vízmérnökök,környezetvédők és a talajjal foglalkozó szakemberek között, hogy konszenzust mutassanak fel a Magyarország ökológiáját vészesen fenyegető kiszáradás elleni küzdelemben.  A szakemberek egyetértenek abban, hogy közös „cselekvési kényszerben” vagyunk. Első lépésként évi 3 km3 víz folyamatos pótlása szükséges az Alföldön, és megkerülhetetlen a mezőgazdaság szerkezeti átalakítása és a területhasználatok megváltoztatása is. Politikai akarat nélkül egyik sem fog menni.

A bős–nagymarosi vízlépcső társadalmi vitája óta, vagyisközel negyven éve mély árkok választják el egymástól a vízmérnöki és a természetvédő világot. Ebben a négy évtizedben alig fordult elő, hogy a – legalábbis a sztereotípiák szerint – gátakban és műszaki megoldásokbangondolkodó és az ökológiai helyreállításokat sürgető szervezetek egy asztalhoz üljenek és közös munkát végezzenek egy cél érdekében.

Az ország sivatagosodása és a 2022-es aszály sokkja, úgytűnik, betemeti a régi árkokat.  Március 26-án egy sajtóbeszélgetésen a vízmérnököket tömörítő legrégibb civilszervezet, a Magyar Hidrológiai Társaság társelnöke, a talajtanos szakemberek összefogásáért alapított Magyar Talajtani Társaság elnöke, valamint két környezet- és vízvédő szervezet, a WWF Magyarország és a Vízválasztó Mozgalomvezetői tartottak kerekasztal beszélgetést. Most ennek szerkesztett változatát hallják.

A kerekasztal résztvevői: Sipos Katalin biológus, a WWF igazgatója/ügyvezetőjeBalogh Péter geográfus, Vízválasztó Mozgalom elnöke Dr. Dobos Endre agrármérnök, Magyar Talajtani Társaság elnöke Dr. Váradi József vízépítő mérnök, Magyar Hidrológiai Társaság társelnöke A moderátor: Litkai Gergely, humorista, fenntarthatósági menedzser, a KÖVET Egyesület elnökségi tagja

A beszélgetést rögzítette és szerkesztette: Sarkadi Péter.